Magyarországon a karácsonyfát és az ajándékokat nem a Mikulás, hanem a Jézuska hozza, és nem december 25-én, karácsony napján érkeznek, hanem december 24-én, szenteste. Ez a hagyomány afféle éves értékelésként működik a gyerekek számára: ha jól viselkedtek, ajándékot kapnak – és ha rosszul viselkedtek, hát bizony akkor is kapnak. Úgy tűnik, a szülőknek és a gyerekeknek is rövid a memóriájuk az év során történtekkel kapcsolatban. Hiába mondják a szülők újra és újra: „Ha rosszul viselkedsz, a Jézuska nem hoz ajándékot”, a gyerekek előbb-utóbb rájönnek, hogy az ajándékok így is úgy is megérkeznek. A Jézuska egyszerűen nem rendelkezik valódi hatalommal a jutalmak megvonására.
Itt lép be a képbe a Mikulás. Ő egy személyben testesíti meg a „jó zsaru, rossz zsaru” szerepet: képes jutalmazni és büntetni is. A Jézuskával ellentétben a jó viselkedés önmagában nem elég ahhoz, hogy a Mikulás ajándékot hozzon – a gyerekeknek egy további feltételt is teljesíteniük kell: ki kell tenniük a kitisztított csizmájukat. December 6-án reggel aztán édességet találhatnak benne (ha jók voltak), vagy egy virgácsot (ha rosszak voltak). Legalábbis elméletileg.
A gyakorlatban a szülők olyan tárgyalóként viselkednek, akik folyamatosan egyensúlyoznak az ösztönzők és a szankciók – a „mézesmadzag és a bot” – között. Biztonsági játékot játszva a legtöbben sosem választják kizárólag az egyiket vagy a másikat. Ehelyett mindkettőt belefoglalják: édességet a jó viselkedés jutalmaként, és virgácsot a múltbeli vagy jövőbeli rossz viselkedés szimbolikus fenyegetéseként. Így a Mikulás a hatalom és tekintély egyensúlyát képviseli, míg a Jézuska megmaradhat a feltétel nélküli jóság alakjának.
Írta: Papp Zoltán, Scotwork Magyarország